Vannak anyukák, akik a gyermekükről királyi többesben beszélnek. Nem tudom, ennél rosszabb-e az a típus, aki egyes szám első személyben blogot vezet, a gyerek szemszögéből…
Emese mindenórás kismamaként kissé kiengedi a gőzt nálunk:
Olvastam a posztot, hogy mit ne mondjunk egy kismamának.
Én magam is kismama volnék, mégis ellentámadásba lendülök!
Mielőtt túl komolyan vennétek, pár szóban: 40+ hét, az utolsó négy hétben folyamatosan forgolódó gyerekkel, faros-fejes, császár-szülés, folyamatosan változó helyzet.
Úgyhogy most legszívesebben az összes témátokhoz hozzászólnék, hogy mennyire vagyok elég jó anya, mert már leüvölteném a gyerek fejét, csak lenne kint, hogy már nem érdekel, hogy fogadott, vagy ügyeletes orvos, csak szedje ki belőlem, hogy már az se érdekel, hogy császár, vagy hüvelyi, bár a császárba már belenyugodtam, legalább nyugodtan kalkulálhattunk volna, és a nagyobbik gyereket is tutira biztonságba tudtuk volna helyezni a nagy napra. De persze a gyerek már fejjel előre, császár törölve.
Na de mindegy is, mert most, hormongőzös állapotban inkább arról írnék, hogy mit NE mondjon egy kismama.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, bizonyára voltatok már hasonló szituációban, amikor az anyuka játszótéren, buszon, utcán, akárhol, angyalbögyörő gyermekére mosolyogva, közvetlenül Nektek szánva, a következőt mondja:
– Mi már ülünk!
– Kinőtt az első fogunk!
– Mi már nem hordunk pelenkát!
– Mi már nem szopizunk!
– Mi már átalusszuk az éjszakát!
– Mi már elkezdtük a hozzátápit, a barackot…
És a mai csúcs: Túlettük magunkat, tele van a pocink, és ezért sokat sírunk – tisztára, mint egy évértékelő miniszterelnöki szlogen!
Van még pár kedvencem, de most írás közben is érzem, hogy mennyire felidegesít ez a beszédmód, de akkor én most szaranya vagyok?
Mondhatjátok, hogy tuti nem a kötődő nevelés elvét vallom, de ha ezen múlik, akkor vállalom: nem, mert szerintem így beszélni a gyerekkel oltári nagy gáz!
Rendben van, beszélj így, kedves kismama, de csak akkor:
– Ha te is akkor tanultál meg ülni, amikor a csemetéd, mondjuk valami baleseted volt, és neked az ülés eddig gondot okozott.
– Ha neked is akkor jött ki a fogad, mint a gyereknek. Ha fogbeültetésed, vagy protézised lett, akkor elfogadom.
– De hogy akkor szokj le te is a pelenkáról, mint a gyereked? Lassan abban a korban leszünk, mi nők, szüléskor, hogy akkor pont visszaszokunk rá.
– Hogy „szopizunk”? Mondjuk ki: szopsz, igen, az életben ez időnként elkerülhetetlen, akár egyszerre a gyerekkel, ha pont szopizik, te meg szívod a fogad, ha fájdalmas a szoptatás.
– Jó, elfogadom, vannak szerencsés helyzetek, hogy „átalusszátok” az éjszakát, szökőévben egyszer, de lehet, hogy Te mégsem alszol, csak a gyerek, mert éppen azon stresszeled magad, hogy tudsz-e, és ha igen, mennyit tudsz aludni, míg megint felébred a gyerek.
– 30 évesen pedig először enni barackot, na az a totál gáz!
Mert egy szót sem szólnék, ha ezek a mondatok így hangzanának:
ElolvasTUK, mert én olvastam, ő meg figyelt.
MegtanulTUNK úszni, mert a szülőnél ez kimaradt és a gyerekkel együtt tanul meg (nálunk éppen ez zajlik).
ElutazTUNK a nagymamához, együtt – ami nálunk a szülés miatt (mert repülő fent, gyerek bent még nem maradt, ugye) már idén nyáron tuti elmarad.
Ti mit gondoltok?
Miért kell mindent azzal a drága gyerekkel pontosan együtt csinálni többes szám első személyben, pont akkor, amikor Ő?
Nyugtassatok meg, hogy ez a háklim nem bunkóság, és nem is a hormonok eredménye!
Emesétől tudom a hírt, hogy azért nem jön reagálni a kommentekre, mert tegnap este megszületett a kisfia 🙂
Gratulálunk neki innen is!
Emesének ez nem az első babája lesz, írta is a posztban, hogy a császár esetén tudták volna hová tenni a nagyot.
Csak úgy mondom 🙂
Nem baj ha véleményed van.Az sem ha nem tetszenek dolgok.Az sem baj ha zavar a királyi többes.Az sem baj ha nyilvánosság elé tárod. Az sem baj ha valaki királyi többesben beszél. Én nem ítélkezem, nem tudhatom mit miért mond és tesz.Azt sem tudom az Ő helyében én mit mondanék ,hogy tennék.Nem tudom mi változik ha megszületik a BABA.Talán én is királyi többest használok???! Tulajdonkép ha neki így jó hát legyen.
Bizony fog hiányozni
Én a gyerekösszehasonlítgatást unom. Ki mit tud már, mit nem, irigykedő vagy lesajnáló tekintetek kismamapajtásoktól… Fúj, meg a görcsös gyerekprodukáltatás.
Szerintem pont nem az ilyenekről szólt a bejegyzés:) Hiszen ezeket valóban együtt csinálja baba és mama: együtt fürdünk, együtt eszünk, és van, hogy együtt alszunk. Szerintem inkább az olyan tevékenységek királyi többesben megfogalmazása volt a téma, amit nyilvánvalóan nem együtt csinál anyuka és gyerek: elhagytuk a pelust, megtanultunk járni, már nem kakilunk be, stb.
Nem szabad ennyire gyorsan ítélkezni. Mind másak vagyunk…ki ilyen ki olyan…és amikor megszületik az a pici angyalka teljesen megváltozik az ember élete. Higgyétek el nekem, olyan fáradt az ember, hogy nem tud arra gondolni és észre sem veszi és jelentőséget sem tulajdonít annak, hogy most azt mondj, hogy “aludtunk egy jót délután ” vagy azt ” hogy aludt a kicsi egy jót délután, én meg mellette szundítottam”. A “királyi” többes használatának több oka is lehet, pl. nem akarom folyamatosan azt mondani, hogy megyek a kicsit megfürdetem, mert akkor mindig olyan hogy csak ÉN CSAK ÉN dolgozok, sokkal könnyebb azt mondani, hogy megyünk fürdeni, én fürdetek a kicsi meg fürdik… így Ő is be van vonva a munkába és közben amikor indul az ember lánya a porontyát fürdetni érdemes közölni a kicsivel is, hogy mi fog történni, “megyünk fürdeni” és nem azt mondani, hogy viszlek fürdetni…és így lassan lassan sokszor nem is tudatosan használattá válik, hogy megyünk fürdeni után pedig, hogy “megfürödtünk”. Csak lazán, úgy sokkal könnyebb:)))
Nem szabad kis dolgokon fennakadni, annyi de annyi gond, nehéz nap és éjszaka vár rátok…ez lesz a legkisebb gondotok, hogy ki hogy beszél a gyerekével.
Meglátjuk, ha megszületik, milyen szorosnak érzem majd a kapcsolatot, biztosan nem tudom teljesen elképzelni, milyen lesz.. Már várom azért 🙂
Érdekes, én pont fordítva voltam. Amíg bent volt, úgy éreztem, hogy csak korlátozott információim vannak arról, hogy mi van vele, így nagyon vártam, hogy kint legyen, és akkor foghassam meg, amikor akarom, hogy minden pillanatban láthassam, hogy minden rendben van vele.
Évek óta tervezem, hogy ilyen esetben (“öt hónaposak lettünk”) fapofával rákérdezek Anyukánál, hogy “Te is?” Eddig nem tettem még meg..
És egyet értek azzal is, hogy káros szenvedély a fotófeltöltés-függés 🙂
De még abban is reménykedem, hogy kibírom majd, hogy kérdezés nélkül ne beszéljek folyton a gyerekemről az összes barátomnak, mert lehet, hogy csak nekem szenzációs, hogy ma kétszer is jobbra nézett 🙂
Egyébként lelki köldökzsinórról jut eszembe, hogy így a szüléshez közelítve (28. hét, szóval még nem iszonyú közeli) kettős érzéseim vannak: egyrészt nagyon várom már, hogy láthassam a kisfiam (állítólag), megszagolhassam, puszilgathassam, megöleljem végre, másrészt annyira szorosnak érzem most a kapcsolatunkat, érzem a testemben a mozdulatait, reagál az érintésemre, hogy már most veszteségként élem meg ennek a felbomlását, úgy érzem, hiányozni fog ez a közelség.
Barátnőméknél még nincs gyerek, csak egy kutya. Ő találta azt mondani a kutya dögönyözése közben, hogy “Jajj, de büdös a szánk!”.
Igeeeen? A tiéd is?:)
Az egy dolog szerintem, hogy az ember nagyon egy hullámhosszon van a gyerekkel, de én rettentő hülyén éreztem magam egy-egy ilyen kicsúszott kijelentés után, hogy “most pisiltünk”. Mert én nem pisiltem:)
Szerintem is idegesítő!
Persze, ha megfigyeled kik szokták ezt csinálni, akkor rájössz, hogy ez egy jó szűrő = aki így beszél, az valószínűleg másfajta ember mint te, így nem kell erőltetni a kapcsolatot.
Egyébként a legviccesebb, amikor meglepődnek azon, hogy az a gyerek, akinek az anyja nem ilyen idétlen, az tud egyes szám első személyben beszélni.
Nahát!
Én érdekes helyzetben vagyok, mert van már egy 16 évesem, és most van tervezés alatt egy új jövevény….Vagyis már átéltem egyszer a kisbaba várás, első pár év boldogságos időszakát. És igen, engem is kicsit megmosolyogtat, a túlzott azonosulás. És már most mondogatom magamban, hogy nem, nem fogom pocaklakónak hívni amíg odabent lesz, nem fogunk “büfizni”, és nem leszünk “2 hónaposak”. És főleg nem teszek fel a közösségi oldalakra, 100 képet havonta, amin épp csak a szeme áll másként, mint az előzőn. Mert személy szerint én ettől kapok szívbajt, mikor egy 1 éves gyerekről, van fent anyukának 500 képe. ( Van ilyen ismerősöm!)Jó értem én, hogy a legédesebb, meg legaranyosabb kisbaba a világon, de nincs ember aki ennyi képet végignéz. Bőven elég 1-1 legjobban sikerült.
Szerintem egy kicsit túlspiláztad. Ha valami vagy valaki ennyire zavar, akkor kerüld el vagy engedd szabadon. Egyik füleden be, a másikon ki. A 40.hét körül, sőt a terhesség alatt végig én is síkideg voltam, hol a vérvételek eredményei miatt izgultam, hol a szüléstől féltem. A lényeg, hogy minden kismama és anyuka más, mindenki másképp éli meg az anyaságát. Én magam is használok ilyen kifejezéseket, hogy “átalusszuk az éjszakát” vagy “már 5 hónaposak vagyunk” és hidd el, jól alszunk, nem izgulunk, mikor ébred a baba és akár hiszed akár nem, új időszámítás veszi kezdetét, amikor megszületik a baba. Nem leszel már ugyanaz, aki voltál, átalakulsz, anya leszel és a tested sem lesz már a régi soha többé. Anya és gyermeke az első hónapokban még szimbiózisban élnek lelkileg, ez az a bizonyos “lelki köldökzsinór”, amit egyesek megélnek és “királyi többesben” nyilatkoznak,mert szinte eggyé válnak a babájukkal, mások pedig nem. Nem vagyunk egyformák, nem kell ítélkezni senki felett, mi anyák a legjobbat szeretnénk a gyermekeinknek és egy csónakban evezünk. Ne akadjunk már ki ilyen hülyeségeken, szép és könnyű szülést kívánunk Nektek! – így királyi többesben. 😉
Megnyugtatlak. Teljesen igazad van. Én is utálom a “királyi” többest.
Bár nálam talán még jobban kiveri a biztosítékot, amikor -az egyébként értelmes, okos, beszélni is tudó- kétévesemmel ügyülü-bügylüzik a drága ismerős, ismeretlen (főleg pedig a “drága mama”). A gyerek nem hülye, csak még kicsi, és a szókincse sem túl terjedelmes. De ettől még nem kell más hangszínen, más szavakkal, más hangsúlyban beszélni hozzá.
Remélem miután kiengedted a gőzt az utolsó napokat ki könnyebben viseled. Kitartást!